Konstruktív

6+1 mulasztás amit tudnom kellett volna, mielőtt beléptem az éttermedbe

6+1 mulasztás amit tudnom kellett volna, mielőtt beléptem az éttermedbe

By Zsu2017 2017. 09. 01.

6_1_mulasztas_amit_tudnom_kellett_volna_mielott_beleptem_az_ettermedbe1.jpg

Idén végre lehetőségünk volt igazán nyaralni, élvezni a magyar ízeket, de tapasztalataink változóak voltak. Étterem látogatásaink során felmerült néhány meglepően gyakori hiányosság. 

Az elmúlt öt évben bármikor hazalátogattunk a férjemmel, nem volt alkalmunk pihenni. Ezek a látogatások nagyrészt családi programokkal, baráti találkozókkal és hivatalos ügyintézéssel teltek. Emiatt elmaradt a vendéglőkbe, szórakozóhelyekre, büfékbe járás. Az idei év más. Sok jó helyet felfedeztünk, mégis van mit fejlődni.

1. A pincér nem néz körbe

Talán a legfurcsább élmény volt: bementünk a nem telt házas helyre. Leültünk, köszöntünk az ott ácsorgó felszolgálónak. ...és semmi sem történt. Semmi sem történt körülbelül 15-20 percig. Így aztán fogtuk magunkat, és elhagytuk az éttermet. A férjem kifakadt, miközben éhesen bandukoltunk haza, hogy hát hogy lehet ez? Ez a munkaköri leírásának az első pontja: NÉZZ KÖRÜL!

Bizony kedves pincérek, nézzetek körül. Ilyen egyszerű. Csináld a dolgod legjobb tudásod szerint. Ha ez már ott elcsúszik, hogy nem vagy képes körülnézni, vagy átnézel a vendégeken, akkor talán nem a megfelelő pozíciót töltöd be.

2. Kicsi az adag

Hollandiában, mikor egy-egy találkozót éttermekben szerveztek a barátaink, üzleti partnereink, előtte mindig ettünk otthon. Többször előfordult ugyanis, hogy nagy naivan elmentünk a munkaebédre/vacsorára, és kvázi éhen maradtunk. Szép nagy tányérokon hordták ki elénk a szósszal elmaszatolt pöttyöt a tányér közepén. Tudom, hogy tudod, miről beszélek, mert ez a trend sajnos bekúszott kis hazánkba is. Ráadásul ezek a nesze semmi fogd meg jól dizájn kaják nagyon finomak. Emiatt duplán felhúzza magát az ember, mert legalább lenne szörnyű íze, hogy elmenjen az étvágyam. Ehelyett alig várom, hogy hazaérjek, és végre normálisan megvacsorázzak a konyhapultnál ácsorogva, kézzel-lábbal.

6_1_mulasztas_amit_tudnom_kellett_volna_mielott_beleptem_az_ettermedbe2.jpg

Ez a különös divat, hogy az étel műalkotássá minősül, nem tesz jót az éhes ember közérzetének, de tudom, sokan kedvelik. Esetleg tudja valaki, hogy miért? Könyörögve kérem, ossza meg velem!

3. Nem kedvesek az alkalmazottak

Volt egy ilyen szériánk is a nyáron. Sorozatosan kifogtuk az unott, fancsali képű személyzetet. Szerintem mi nem vagyunk macerás vendégek, tehát nem érzem indokoltnak ezt a viselkedést. Nyilván mindenkinek lehet rossz napja, de ehhez nekem mi közöm?

Amennyiben vendéglátóiparban dolgozol, nem engedheted meg magadnak, hogy a bánat kiüljön az arcodra.

4. Szabad a dohányzás az asztaloknál

Igaz, sátras részen, de az étterem mindegyik asztalán hamutartókat láttunk. Jött is a dohányzó vendégsereg, míg mi ettünk. Én személy szerint sosem dohányoztam, de úgy tudom, hogy az evés közbeni cigifüst a dohányosokat is zavarni szokta.


5. Nem érzik a súlyát, mekkora kincs a visszatérő vendég

Bemenekültünk egy hirtelen nyári vihar elől a közelben lévő grill étterembe július vége felé. A szakács a vihar ellenére elkészítette grilles rendelésünket, pedig komoly nehézségekbe ütközött az erős szél és nagy mennyiségű csapadék miatt. Ezért úgy döntöttünk, hogy visszatérünk a helyre. A legközelebbi alkalommal egy kétszemélyes tálat kértünk. Helyette kaptunk egy egyszemélyeset, jól szétszórva egy nagy fatálon. Kérdeztük, hogy normális-e, hogy ilyen kicsi az adag, mivel előző alkalommal kellemes telítettségérzet járt át bennünket vacsora után. Ugyanazzal a sráccal beszéltünk, aki elkészítette az ételünket pár nappal korábban. Kicsit meghökkentünk, amikor közölte, hogy ha tudta volna, hogy ilyen nagyétkűek vagyunk, többet csinált volna.
Természetesen nem mentünk oda többet.

Mit tehetsz ilyen esetben mint vendéglátós? Elnézést kérsz és felajánlasz valami pluszt, amitől jóllakik, és boldogan távozik a vendég, hiszen különleges bánásmódban részesült. Neked nem kerül szinte semmibe, viszont megtartod visszatérő vendégeidet, esetleg híred is viszik, hogy milyen jól oldottad meg a problémát, és milyen klassz étteremben jártak.

6. Sokat kell várni ételre

Érdekes, hogy ezt nem is éttermekben tapasztaltuk, hanem büfékben. Én akkor akadtam ki a leginkább, amikor 45 percet kellett várnom egy lángosra. A személyzet nagyon kedves és mosolygós volt, de mire elkészült a lángosom, én nem voltam túl kedves, ugyanis éhes ember = morcos ember.

Büféből azért eszik az ember, mert nincs ideje órákat eltölteni egy étteremben. Gyorsan bekap valamit, és megy a dolgára. Legyél gyors, legyen elég személyzet, nagyjából tudod melyik napszakban vannak nagyon sokan. Készülj fel rá, és visszatérnek a vendégeid, mert jó a kaja, gyors a kiszolgálás.

+1. Piszkosak a poharak

Nem egyszer, nem kétszer fordult elő, hogy vissza kellett küldenem az italomat, mert gusztustalan volt a pohár az előző vendég rúzsnyomától, ujjlenyomataitól. Nem kell Michelin csillagos étterembe járni ahhoz, hogy az ember elvárhassa, hogy a tányér/pohár/evőeszközök amit elé raknak, tiszták legyenek.

Vendégként gondolj bele te drága vendéglátós, hogy szívesen ennél koszos tányérból? Szívesen innál koszos pohárból? Nem? Akkor miért érzed azt, hogy másnak ez bejön? Nem nagy tudomány rendesen elmosogatni. Kb. nyolc éves korom óta napi szinten űzöm ezt a sportot otthon. Neked miért nem megy?

6_1_mulasztas_amit_tudnom_kellett_volna_mielott_beleptem_az_ettermedbe3.jpg

Tavasszal Bolognában jártunk. Pont a szállásunk földszintjén volt egy étterem, ahol már 11:30-kor kígyózott a sor. Nekünk sem kellett több, a következő nap 11:15-kor még éppen kaptunk asztalt. Az étterem hatalmas volt, és úgy nézett ki, mint egy jól megcsinált, sterilizált bicikliszervíz. Ez nem az a szokásos „pizza pasta” hely volt. Itt ebédre 2 választásod lehetett: nagy adag és kis adag. Bor benne foglaltatott abban a 10-20 Euróban, amibe az ebéd került, a menü méretétől függően. A felszolgálók 120%-on pörögtek, mégis mindenre emlékeztek, és maradt idejük váltani pár vicces szót is minden egyes asztalnál. Tökéletesen uralták a legnagyobb tumultust is, és a kaja olyan volt, hogy sem előtte, sem azóta nem ettem olyan finomat. 

Gondolom kiváncsi vagy, melyik ez az étterem
Ecco qua: 
http://cesaremarretti.com/e-cucina-leopardi/

Tetszett a cikk? Küldd tovább, hátha egy barátod is szívesen elolvasná! 

A posztban látható képeket az https://unsplash.com-ról szedtem Finn-Hackshaw, Jay Wennington, Evelina Friman

A bejegyzés trackback címe:

https://konstruktiv.blog.hu/api/trackback/id/tr1012794730

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A máj nem örök 2017.09.19. 13:41:07

Mit üzen a web? Heti alkoholos hírek, költemények: A máj el van gyötörve, de azok a gyönyörű vesék! A Heti sajtó méregtelenít. Hétszentség'17/35 2017. 08. 28. Hableány az a lány, aki ginre van hangolva: nem habozik megmutatni azt a kultúrát, ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása