Mivel Kókusz élete első szilvesztere volt ez, így fogalmunk sem volt, hogy hogyan fog reagálni a petárdákra. Ezért úgy döntöttünk, otthon maradunk vele. De hogy mégiscsak különleges legyen ez az éjszaka, vendégeket hívtunk: a barátnőmet a kislányával. Ritáról tudtam, hogy nagyon jól neveli a gyereket, pedig Hanna meglehetősen eleven. Oké, finoman fogalmaztam. A kislány kitesz minimum tíz gyereket egyedül. Szóval örültek a meghívásnak, nagyon várták, mi is nagyon vártuk őket, és jöttek.

Kókusz mellett alapból nem lehet unatkozni, Hanna környezete meg nem is ismeri ezt a szót.

Hogy milyen kihívásokkal kerültünk szembe?

Fontos-e felkészíteni vendégeinket a kutyára?

Mivel ismerem Hannát, tudom, hogy nincs sok tapasztalata kutyákkal. Ezért megosztottam pár fontos információt vele és az anyukájával. Megtettünk a barátnőmmel minden tőlünk telhetőt, hogy megértessük Hannával a „szabályokat” még a megérkezésük előtt. Ez mindenképpen jó ötletnek bizonyult, mert így amikor áthágta ezeket – körülbelül minden ötödik percben –, volt mire hivatkoznunk. Természetesen Hanna egy gyerek, akitől majdhogynem elvárható a rosszalkodás. Ennek ellenére minden vendégemnek elmagyarázom kortól függetlenül, hogy mire számíthat Kókusztól, ha hozzánk jön.

Megérkezéskor kitörő öröm és ugrálás

Kókusz ránk már ritkán ugrik fel szerencsére, viszont vendégekre igen. Ez elég kellemetlen tud lenni pláne, ha valaki nem tolerálja az ilyesmit, és nem „milyen cuki”-nak éli meg a dolgot. Akkor is balul üthet ki a szituáció, ha egy kisgyerekre ugrik rá, mint például Hanna.

Persze hosszú távú célunk, hogy leszoktassuk Kókuszt a bárkire való ugrálásról, azonban jelenleg az alábbi nehézségekbe ütközünk:

- Sokan szeretik, ha rájuk ugrik a kutya, mert jót tesz az önérzetüknek

Kérlek ne szeresd, ha rád ugrik egy kutya. Egyrészt a kutyától a tiszteletlenség, és a feletted való dominancia jele, másrészt hátráltatod a gazdi dolgát, akinek pont az a célja, hogy leszoktassa kedvencét erről.

- Sokan nem szeretik, viszont fogalmuk sincs, hogy kell kiküszöbölni az ilyen helyzetet

Ha ebbe a kategóriába sorolod magad, most figyelj!

Épp mielőtt rád ugrana a kutya, gyengéden próbáld kicselezni, és lépj a hátsó lábára. Azért gyengéden, mert a gazda nem fog örülni, ha a bakancsoddal szétroncsolod a kutyája lábfejét.

Ha ez a módszer nem válik be, vagy túl drasztikusnak tartod, akkor egyszerűen ignoráld a kutyát, amikor feléd közelít, inkább lépj határozottan előre. Ne teremts vele szemkontaktust, ne szólj hozzá, próbálj elfordulni tőle, és figyelmedet inkább vendéglátód üdvözlésére fordítsd.

A mi megoldásunk jelenleg: mikor látjuk, hogy Kókusz ugrásra készen áll, finoman lefogjuk. Mondjuk neki, hogy „nem szabad”, és megvárjuk amíg lehiggad. Az az idő, amíg leveszik a kabátot, cipőt, pont elegendő erre. Ekkor már nyugodtabban üdvözölhetjük egymást.

Vendég játszik a kutyánkkal

Mivel sem a vendég, sem a kutya nem ismeri egymást annyira, jó fokozottan felkészülni erre a játszásra. Figyelemmel kísérni a kutya reakcióit és idejében fellépni, ha szükséges.

Hanna egy borzasztóan eleven, barátságos kislány. Csakúgy, mint Kókusz. Nyilván az első adandó alkalommal játékra került a sor. Labdáztak, kötelet húztak, birkóztak. Igen ám, de az embergyerek tovább bírta, mint a kutyagyerek: Kókusznak elege lett. Hanna ezt nem vette tudomásul, így a kutya figyelmeztette egy morgással. Volt ám nagy riadalom és anyához bújás. Kókusz meg lett feddve, azután sértődötten elvonult a helyére.

Hol a kutya helye?

Feszültebb helyzetben az állat nehezen találja meg a helyét. Esetleg elbújna. Ezek a búvóhelyek nem mindig a legmegfelelőbbek. Szilveszterkor pont ez történt. Kókusz egy idő után elbújt volna a számára legbiztonságosabbnak tűnő zugba.
Az ő helye egy fehér fürdőszobaszőnyeg. Azért ez, mert ez volt kéznél, amikor hozzánk érkezett. Ez a spontán megoldás több okból is bevált:

Az az igazság, hogy borzasztóan kényelmes ezen heverészni. Mivel nálunk a kutya nem jöhet fel az ágyra, de még a kanapéra sem, így sokszor mi költözünk le hozzá. Ha nekünk megfelel, biztosak vagyunk benne, hogy ő is jól érzi magát rajta.
Vettünk még pár ugyanolyat, így néhány naponta lecserélem, és kimosom őket. Simán befér a gépbe több is belőle, mindig van tiszta.
Mérete pont kényelmes ahhoz, hogy bármikor bárhova lehessen helyezni a lakásban, esetleg elvinni magunkkal például amikor állatorvoshoz megyünk. Ez a kutyának biztonságot ad, és mindig tudja, hogy hol a helye, amikor mondjuk neki „Helyedre!”.

A kutya tere. Hogyan közlekedj, mint vendég a kutya territóriumán

Hanna tökéletes példája volt annak, hogy hogyan ne:

- folyton szemmel kísérte Kókuszt
- araszolt félszegen
- hirtelen mozdulatokat tett

Persze miután elmagyaráztuk neki, hogy hogyan csinálja, és egész jól belejött:

Mozogj természetesen, hiszen szeretettel látnak téged a háznál. Annyira legyél otthonos, amennyire a házigazdával való kapcsolatod megengedi.

Legyél magabiztos, ne kelts felesleges feszültséget a kutyában. Ne feledd, ez a vendéglátód számára is kellemetlen.

Kerüld a hirtelen mozdulatokat, mert az állat félreértheti, fenyegetve érezheti magát és gazdáját, ráadásul a saját otthonában. Ilyen esetben védekezésbe lendülhet.

Kutya számára ismeretlen hangok

Mivel szilveszter volt, fokozottan kiéleződött a hangok iránti érzékenysége. Ahogy teltek az órák, a durrogtatások is egyre gyakoribbak lettek. Lakóhelyünk környéke hamarosan egy háborús hadszíntérhez hasonlított leginkább.
A kutya először nem értette a dolgot, és megugatta a hangokat az ablaknál állva. Hanna mellette sikoltozott a szép fények miatt, amik beszűrődtek. Ez még jobban összezavarta Kókuszt, így keresett magának egy biztonságosnak tűnő helyet a nappali legeldugottabb sarkában. Hanna viszont annyira fel volt pörögve, hogy ment utána játszani vele. Kókusz ismét megadta a figyelmeztető tónust. Hanna megijedt, és visongott, hogy neki soha nem kell kutya. Mindez nem segített Kókusz lelkiállapotán, ezért odatettük neki a szőnyegét, hogy azon nyugodjon meg. A kislány meg anyukája mellett vigasztalódott.

Fél óra múlva mindkettő feloldódott, és folytathattuk a játékot együtt.

Másnap Hanna boldogan ébredt, és könyörgött az anyjának, hogy maradjanak még egy napot. Ezen kívül szeretne kutyát, lovat, zsiráfot és elefántot is.

Elkísértük őket Kókusszal egy darabon, és hazafelé menet még a kutyán is látszott egyféle csendes szomorúság, ahogy távolodtunk vendégeinktől.

Tetszett a cikk? Küldd tovább, hátha egy barátod is szívesen elolvasná!
Kókusz kalandjait itt és itt tudod követni.

A posztban látható képeket az https://unsplash.com-ról szedtem (Pierre Fontaine), és magam készítettem