Még meg sem érkezett a kiskutyánk, az egyik barátom máris fogadást ajánlott, ugyanis meg volt győződve arról, hogy a kutya helye majd a kanapén lesz. Hiába mondtam neki, hogy erről szó sem lehet, ő erősködött: "De meglátom, felmegy egyszer, felmegy kétszer, és mert olyan aranyos, végül ott fog tanyázni mindig." Így hát belementem a fogadásba.

Hogy mi is történt valójában? Kókuszt egyáltalán nem hozta lázba a kanapé. Egyszer ugrott fel úgy, hogy közben végigrepült a dohányzóasztalon, a laptopon, majd nagy erővel a vendégeink ölébe csapódott be, akik történetesen a kanapén ültek. Sűrű „nem szabad!” „rossz kutya!” „mit csinálsz?” „helyedre!” záporban szépen elsomfordált a helyére. Aztán később megint felpörgött, és újra eljátszotta ugyanezt, csak a becsapódás volt kicsit erőtlenebb, mert itt már tudta, hogy tilosba tévedt. Azóta sem, a közelébe sem.

Hogy miért mesélem ezt el neked? Mert úgy gondolom, nem árt ha tudod, hogy a kutyád nem ember, hanem kutya. Sokan elfelejtik ezt a kézenfekvő tényt, és totálisan félrenevelik kedvencüket.

Beszélgettünk erről kedves állatorvos barátnőmmel, milyen főbb hibák vannak?

Babusgató

„Volt egy gazdim, aki meggyes lepényt sütögetett a tehenének." (recept itt)

"De olyan is előfordult, hogy egy idős hölgy hurcolta hozzám a pekingi palota kutyusát, mert az étvágytalan volt. Jó kondiban találtam az ebet, sem a fizikai vizsgálat, sem a vérvizsgálat nem mutatott semmit. Kapott cseppet, kutyának valót. Vitamint is. Több mozgást javasoltam, és visszarendeltem három nap múlva. Még mindig nem eszik... Végül kiderült, a kutyusnak nagyon megízlett a kenőmájas, és csak azt volt hajlandó megenni.

A gazdi megdöbbent az állatorvosi tanácson: kutyának való étek kéne tán!”

Tipikus „Babusgató” jelek

Gyere kicsi bogaram! Mit kérsz reggelire? Ez a konzerv nem jó? Ó, gyere ki már az ágyamból. Csak a mama kedvéért edd meg ezt a pici szalámit! Nem ízlik? Ó van finom sonka is! Ez sem? Jajj, az én kicsim nem eszik semmit, menjünk az állatorvoshoz de rögtön!

Szigorú

Pár éve hivatalosak voltunk férjemmel egy két napos buliba, egy kempingbe, ahol sok ismeretlennel találkoztunk. Voltak ott gyerekes családok, kutyások, mindenféle ember, aki a házigazdák baráti körébe tartozott.

Felfigyeltünk egy lányra. Ő a vizsláját hozta magával. A kutya csont és bőr volt, ugyanakkor egy önálló gondolatot nem engedett meg neki a lány. Mindent parancsra lehetett szegénynek, szigorúan időre. Nem játszhatott a többi kutyussal, pedig hatalmas területet biztosítottak számukra a szervezők. Nem lehetett megsimogatni, nem lehetett a közelébe menni, szólongatni. Hamar rájöttünk, hogy talán nem is akarunk vele szocializálódni.

Ez a lány kitűnő példa Mariann következő kategóriájára, a „szigorú” gazditípusra.

"Mindent jól akar csinálni. Percre pontosan séta, akkor is, ha még aludna a blöki. Ugyanannyi ideig futtatás, még ha már el is múlt 15 éves, akkor is. Dekára pontosan kimért táp. Csak száraz, mert az kényelmes. Szeretetet csak csínján, mert fél, hogy elkényezteti. De rend van a rendszerben és ez fontos!"

Magadra ismersz? Szerinted miért vagy szigorú gazdi?

Talán amit a saját életedben nem tudsz megvalósítani, megteszed a kutyáddal? Vagy, hogy félsz minden változatosságtól, így saját magadnak, és a környezetednek is szigorú szabályokat szabsz? íly módon érzed biztonságban magad? Semmi önbizalmad nincs, csak kifelé akarsz megfelelni? Annyira sem bízol magadban, hogy elkezd saját magadat megismerni?

Gondolkodj el, lehet, hogy megoldásra jutsz. Ezzel mind a te, mind pedig a kutyád élete is boldogabb, harmonikusabb lehet.

Szélsőséges

Mikor milyen kedve van. Ha jókedvű, a kutyus bármit csinálhat. Összevissza séta. Ha rosszkedvű, felfigyel a kutyu szétszórtságára, és sopánkodik, milyen neveletlen ez az eb. Ehhez hozzátartozik, hogy az asztalnál jutifalatot kap a gazdik ételéből, azután az orvosi vizit alkalmával kérdik Mariannt, hogy miért gurul a kutyusuk.

Lusta

Kell kutya, de ugye minek? Gondozatlan, sétálni csak kétszer viszi le naponta, kibirja... nem gond, elég neki. Úgyis alszik, de van kutya, az a lényeg. Enni mindenfélét kap, ami esik úgy puffan.

"Sokszor találkozom azzal, hogy ha egy kutya elmúlik mondjuk tíz éves, bármi baja lesz, sokan kényelemből ráfogják, hogy öreg és nem viszik állatorvoshoz, pedig semmi komoly, csak egy Lyme- kór.., vagy bármi, ami jól gyógyitható."

„Egó táplálék” az eb

Szereti a gazdi, de mivel a családban hátrányos helyzetű, a kutyának dirigál állandóan, ha már másnak nem tud.

A féltő

Minden nyavalyát beképzel a kutyának. Állandóan cipeli orvostól orvosig, hátha találnak valamit végre, és akkor sajnálhatja szegényt.

„Középkorú pár jött hozzám egy négy éves vizslával. kicsit szertelen volt a kutyus, néha elcsapta a pociját. Különösen, ha a család minden tagjától kapott jutalomfalatot. Egyszer, amikor bejött a pár vele, heves veszekedésben törtek ki, aminek az volt az alapja, hogy a férj a kutya vacsoraidejére nem fog hazaérni. Nem értettem a dolgot. Kiderült, hogy kiskorában az eb rossz evő volt, és úgy szoktatták az evésre, hogy mindketten úgy tettek, mintha a kutya táljából ennének. A bajforrás ott van, hogy erről nem szokott le sem a kutya, sem a gazda. Csak akkor volt hajlandó enni még négy évesen is, ha előbb a gazdik imitálták a táljából az evést.”

Vajon mit tehetsz, ha a kutyád nem akar enni?

„Ha a kutya nem eszik rendesen, szőranalízissel ki tudjuk deríteni, milyen anomália lehet annak az oka. Milyen ásványi anyag egyensúly eltolódás okozza a problémát. Persze lehet viselkedészavar, nem megfelelő táplálás, tartási körülményekkel kapcsolatos gondok. Ahhoz, hogy a megfelelő terápiát tudjam ajánlani, mindenképpen látnom kell az ebet, a és a gazdát is. Felmérem energetikailag az együttest, aztán döntök, milyen irányba tovább.”

Az állatorvos, tanácsa gazdiknak, és a jövő kutyatulajdonosainak:

Hogyan viselkedj kedvenceddel?

„A velünk élő háziállataink nem emberek! Nem életünk problémáinak megoldói. Társaink, akik nem kiszolgáltatva kell, hogy tengődjenek mellettünk kényünk-kedvünk szerint. Szerves részei velünk együtt a földet benépesítő élőlényeknek. Figyelnünk kell, tanulnunk viselkedésüket, igényeiket. És ez nem összetévesztendő a sajátjainkkal. Együttélés a cél és nem az uralkodás felettük. Mindenki olyan állattársat válasszon, akinek megfelelő létkörülményeket tud biztosítani. Az nem megoldás, ha bemegyünk az állatkereskedésbe, vagy a tenyésztőhöz, és megveszünk valakit csak azért, mert tetszik. Komoly felelősség ez, melynek tudatában kell lennünk.”

Tetszett a cikk? Küldd tovább, hátha egy barátod is szívesen elolvasná!
Kókusz kalandjait itt és itt tudod követni.

A posztban látható képeket az https://unsplash.com-ról szedtem: Dawid Sobolewski, Jordan Jensen, Atanas Teodosiev