Kissé ellazáskodtam a vasárnap megtervezését, pedig még fel is írtam, hogy legalább a ruhámat válasszam ki már szombat este. Ehhez képest még arra sem emlékeztem, hogy a rendezvény kilenckor, vagy tízkor kezdődik. A mindenkori sofőrömnek (férj) rossz címet adtam meg, így mire végre összeszedtem magam, totálisan máshova mentünk. De mivel az volt a fejemben, hogy elkések, egy órával hamarabb indultunk el. Férjem dörmögött az orra alatt, mert ő meg a tankolást lazáskodta el, így drukkolni kellett, hogy egyáltalán odaérjünk a Cosmo Blogger Dayre késés nélkül.
A lényeg: végül időben megérkeztem. 

Hogy mi várt rám?

Zökkenőmentes regisztráció

Annyira „felkészültem” erre a programra, hogy teljesen elfelejtettem kinyomtatni a jegyemet. Mondtam a férjnek, hogy várjom meg, mert lehet, hogy nem is tudok bemenni. Nagy megkönnyebbülésemre nem így lett, ugyanis meglepően rövid ideig tartó kígyózó sorban állás után simán elfogadták a telefonomra letöltött jegyem pdf verzióját. Kedvesen jó szórakozást is kívántak nekem, és már bent is voltam.

Rózsaszín

Szerencsére nincsen komolyabb bajom ezzel a színnel, mert itt aztán bőven kijutott belőle. Általában számomra egy picit degradáló, hogy egy nőkhöz szóló bárminél a rózsaszín árnyalata dominál.
Ebben az esetben lenyeltem a békát, ugyanis a célcsoportjuk valóban teljesen rózsaszín:
Egészen extrém önjelölt sztárok vonultak ide-oda az eseményen. Volt olyan fiú, akin elegáns zakó volt, de nem volt rajta ing. Csupasz mellkassal tolta egész nap. Olyat is láttam, aki az orosz tundrákra való vastag téli szövetkabátot viselt végig a rendezvény alatt, holott kifogástalan, tumultusmentes ruhatárat is biztosítottak számunkra a szervezők. Néhány lány annyira extravagáns koktélruhát vett fel 100 centis tűsarokkal, mintha éppen Oscar átadásra érkezett volna, de nem láttam őt a színpadon egyszer sem.

Catering

Mivel teljesen beleéltem magam abba, hogy én el fogok késni, így nem volt időm reggelizni. Gondoltam sebaj, úgy is feszül rajtam a ruha, ez lesz a fogyókúrám emlékezetes kiindulópontja. Nem jött be: amint beléptem a hatalmas aulába, fenséges reggeli-illat csapta meg az orrom. Kávé, tea ásványvíz, gyümölcslé. Apró péksütik hatalmas kosarakban.
Ahogy haladt tova a rendezvény, eljött az ebédidő. Talán itt a nagy lehetőség a súlyvesztésre? Megint sikerült meglepniük a szervezőknek, ugyanis vagy ötféle meleg étellel gondoskodtak rólunk. A felszolgálók sürögtek-forogtak, figyelmesen pótolták ami kifogyott, hordták el a használt edényeket, tányérokat, poharakat. Mondtam is az egyik hölgynek, hogy milyen finom volt az ebéd. Felragyogott az arca, és megígérte, hogy átadja a szakácsoknak az üzenetemet.

Profi szervezés

A rózsaszín álomvilág mögé kukkantva azt a benyomást kaptam, hogy óriási hangsúlyt fektettek a szervezők a rendezvény logisztikai lebonyolítására. Közösségi médiáról értesültem róla, hogy szombaton a magazin születésnapi bulija mellett főpróbát is tartottak. Fáradozásuk mindenképpen eredményes volt, ugyanis az én (vendég) szemszögemből nézve minden flottul ment.

Viszont: Csajok! Gyönyörű környezetben lehettetek egy szuper, rátok célzott konferencián. Ehhez képest sikerült a buli felénél kiütnötök a női mosdót. Komolyan nem tudjátok felfogni, hogy a WC-be csak az kerülhet, ami odavaló?

A színpadon

Steiner Kristóf és kollégái hibátlanul végigvezettek minket a meghívottak során. A program is egyensúlyban volt. Amikor kezdett laposodni a hangulat, pont olyan előadó következett, aki felpörgette a közönséget.

Mindenkori kedvencem, Rubint Réka tökéletes példa erre. Amellett, hogy elhozta nekünk Larát és Rellát is, a csevej előtt valami ehhez hasonló szöveggel egyből a lényegre tért: „Jó, akkor eleget ültetek már, ideje kicsit mozogni!” És lezavart egy tornácskát lálá li lá láá lá láá La Bouche Be My Lover számára.

Pár napja a még nincs tizennégy éves unokahúgom nézett egy videót a youtoubeon, amit fél füllel hallottam. Eléggé kiakadtam a magyar vlogger nyelvezetén.
Ezért is örültem, amikor Kiss Imre a Gameday vloggere szóba hozta ezt a színpadon: Bizony játék közben kicsúszik pár csúnya szó, ez természetes. Ő ezeket nem törli ki, mert megölné a tartalmat, de kisípolja. Nem szeretne fiatalabb nézőinek rossz példát mutatni.

Amire délelőtt még felkaptam a fejem, az Homonnay Gergely előadása volt, melyben elmesélte nekünk, hogyan csinált sztárt macskájából kishazánkban. Erzsi (a macska) legkonstruktívabb megmozdulásai szerintem a Vöröskeresztes véradási felhívása és az Élelmiszerbanknak történt adománygyűjtése volt.

Délután néhány kevésbé dinamikus produkció után Schiwert-Takács László kreatív producer prezije következett, aki találóan azzal kezdte hat pontos listáját, hogy EGY VLOGGERNEK LEGYEN MÁR AGYA, ugyanis ez nem mindig jön át ugye. Továbbá legyen karizmatikus személyiség, aki különleges témát választ magának. Mindezt egyéni szóhasználattal, humorosan kommunikálja nézőivel.

Mivel ő egy népszerű tv csatornának dolgozik, és a konferencia résztvevői pont nem tv nézők voltak, számára olyan érzés volt előttünk állni, mintha vegákat győzködne a húsevésről.

A délután csúcspontja egyértelműen Dr. Újszászi Bogár László Corvinusos retorika tanár és Alexy Vivien Vlogger előadása volt, akik iszonyat viccesen ragadták magukkal a közönséget.
Nem nézek tv-t, nincs is tévém, de ez a férfihang még az én agyamba is beleégett, és biztos vagyok benne, hogy neked is ismerős lesz: „A Kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” Na ő az!! Az élmény totális flashback volt nekem. Reklámügynökségi pályafutásom alatt főleg gyógyszer kommunikációkat készítettem, és ez a rész nyomtatásban is kritikus pont. Nem mindegy, hogy a nyomtatott reklám hány százalékát foglalja el a fent említett kötelező szöveg, milyen színű az... stb. Ezért úgy harcoltam betűméreteimért, mint Dr. Újszászi Bogár László a drága időért, miközben amilyen gyorsan és szépen csak tudta, felmondta ezt a másfél sort. Szóval vloggerkém gyorsan, de érthetően kell beszélni, s ezt ez a példa remekül illusztrálta.


A nagy találkozás

Teljesen véletlenül ránéztem a telefonomra, és láttam, hogy egy nagyon kedves online barátom is pont ezen a rendezvényen tartózkodik! Irdatlanul megörültem, és össze is futottunk ebédnél A Nagy Szájalakítás szuperhősével, Sándor Péterrel, aki rozegoldra festette az amúgy is rózsaszín napot. 


Díjátadások

Sok kategória, még több nyertes, de a számomra legmeghatározóbb élmény az 5 hozzávaló csont nélküli győzelme volt. Jucus mellettem ült a közönség soraiban, és együtt izgultunk, mielőtt kimondták a nevét. Mivel látom, hogy mi munka van a sikerek mögött, úgy gondolom, hogy Az Év Bloggere díj jobb helyre nem is kerülhetett volna.

Konklúzió

Annyi rossz tapasztalat után a Cosmopolitan Blogger Day visszaadta a reményt, hogy van olyan konferencia, amit érdemes várni, amire érdemes elmenni, és persze megfogadni az ott elhangzott tanácsokat. Igenis meg lehet egy rendezvényt patentül csinálni. Teljesen lejött, hogy mindenben a vendégek igényeit tartották szem előtt, és próbáltak kedvünkre tenni. Ezzel is példát mutatni a jelen/jövő bloggreinek, vloggereinek, hogy hogyan álljanak olvasóikhoz/nézőikhez. Mert a cél az, hogy értéket teremts másoknak, ebben rejlik a te sikered is.

Ha pont szükséged van egy jó grafikai arculatra, esetleg fotósra a blogodhoz, vedd fel velem a kapcsolatot, és átbeszéljük: konstruktiv.blog@gmail.com

Tetszett a cikk? Küldd tovább, hátha egy barátod is szívesen elolvasná!

A posztban látható képeket az https://unsplash.com-ról szedtem: Ben White, W,
Én készítettem a konferencián és Jucus küldte nekem az utolsót