Ahogy pihengetem ki a festés-költözés mizériát, rájöttem, hogy valami nem stimmel velem. El kell mondjam, hogy a festés nagyon fárasztó volt. Persze bevállaltam, örömmel csináltam, és szép is lett. De arra nem számítottam, hogy ennyire meg fog viselni fizikailag és lelkileg egyaránt. Azt hiszem, hogy ez egyfajta „elvonulás” volt számomra, mint másoknak a vízböjt. Igaz, én kőkemény szénhidrát diétát tartottam, mivel a nagy kuplerájban a legkönnyebben elérhető a péksüti volt. Hogy a hízáson kívül mi is történt?

Semmi világot megváltó dologra ne gondolj, néhány alapgondolatot szeretnék konstruktívan részletezni.

Mi kell az embernek:

1. Elismerés

Az, hogy az Index már nagyon hamar megtisztelt, és kiemelte a cikkemet, számomra óriási elismerés és nagyon motiváló volt. Sokat dolgoztam a blog előkészületein, és mivel a Konstruktív előtt még sosem írtam blogot, meglepődtem a kiemelésen. Eleinte mindig küldtem nekik emailt, melyben megköszöntem a bizalmat, de egy idő után gondoltam, talán jobb ha nem spamelem őket. Ezért az Instagram oldalamon szoktam megköszönő hashtageket betenni, hogy mégiscsak kifejezzem hálámat.

Másfél évig dolgoztam egy olyan főnök mellett, aki a kákán is csomót talált. Hiába tettem ki magamért, semmi sem volt elég jó neki. Borzasztó érzés volt így élni a hétköznapokat. Már-már kezdtem elhinni, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok. Aztán valahogy megtalált a többi kolléga, akik elkezdték mesélni a saját tapasztalataikat a főnökkel. Kiderült, hogy mindenkivel így viselkedik. Sajnos az is kiderült, hogy az egyetlen megoldás a munkahelyváltás, mert ez hosszabb távon elviselhetetlen lenne.

Igazán nem szeretnék közhelyekbe bonyolódni, pláne nem itt a Konstruktívon, de szeretnélek bíztatni, amennyiben valaki jó munkát végez, vagy jó eredményt ér el bármilyen tevékenységben, kérlek ismerd el! Jelezd neki legalább azt, hogy észrevetted, és értékeled a fáradozásait.

2. Bizalom

Mivel sokszor érzékenyebb témákat feszegetek, fel voltam készülve pár vérengzős hozzászólásra. Ehhez képest a kommentek és privát üzenetek alapján úgy érzem, hogy teljesen átmegy, hogy mi a célom, miért küzdök. Ez végtelenül boldoggá tesz és KÖSZÖNÖM!

Tulajdonképpen, ha belegondolok kölcsönös bizalmi kapcsolatban vagyunk, ugyanis én leírom neked a gondolataimat, te pedig bizalmat szavazol nekem azzal, hogy elolvasod amit írok.

3. Felelősségtudat

Rá kellett ébrednem, hogy felelős vagyok a szavaimért. Tekintve, hogy nagyon hamar jött a kiemelés, hirtelen sok olvasóm lett, aminek nagyon örülök persze. Ugyanakkor ez óriási felelősség is, mivel nem hordhatok össze akármit. A szavaimnak súlya van, és ez elsőre elég ijesztő volt.

Biztosan te is találkoztál már olyanokkal, akik mindenfélét beszélnek össze-vissza, esetleg leígérik neked a csillagokat is az égről. Aztán az egészből nem lesz semmi. Ez elég bosszantó tud lenni, pláne ha még hitelesnek is tűnik az illető. Belegondoltál már, hogy a te adott szavad mennyire adott? Én rengetegszer.

4. Céltudat

Az előző írásom elolvasása után közeli ismerősök mondták, hogy nem jó irányba halad a blog. A legjobb barátnőm közölte, hogy ha ő nem ismerne engem már sok-sok éve, bizony ezek után nem olvasná a Konstruktívot. Ez annyira szíven ütött, hogy leszedtem a cikket. ...aztán 10 perc múlva visszatettem. Szerencsére. Ugyanis a statisztikákat és a hozzászólásokat figyelembe véve nagyon is fontos volt a legutóbbi blog poszt.

Értem én, hogy az ismerősök jót akarnak, nehogy sérüljön a nyilvánosság elé kipakolt kis lelkem, mivel példáim a saját életemből vannak, hiszen azt élem. Ennek ellenére úgy gondolom, ez az eset még jobban nyomatékosítja bennem, hogy van mit fejlődni az élet minden területén és a Konstruktív ehhez ad támpontokat, mert ez a küldetése.
Ez nem azt jelenti, hogy én Zsu egy borzasztó boldogtalan, mindenben hibát kereső ember vagyok, sőt!

5. Minőség

Agyhalottként nem írni cikket a Konstruktívra. A festés első hetében még össze tudtam hozni minőségi tartalmat, de a másodikban már nem voltam annyira toppon. Ennek ellenére kiraktam a cikket, mivel tudtam, hogy várod.

Ilyen butaságot nem fogok csinálni legközelebb. Bocsánat, ha nem leszek mindig konzekvens, de a minőség mégiscsak fontosabb, és ne legyek B.la még én is.

6. Őszinteség

Azok a cikkeim váltak a legolvasottabbakká, amelyeknél a legőszintébben, legközvetlenebbül sikerült megfogalmaznom a mondanivalómat. Ez a legkevésbé sem megerőltető nekem, ugyanis számomra az őszinteség mindenek feletti prioritás.

Ez arra enged következtetni, hogy úgy kell az őszinte szó a magyarnak, mint levesbe a só.

7. Lehetőség örülni

Az én drága barátnőm mondta korábban, amikor elújságoltam neki az éppen akkori Index 2-es kiemelést, hogy nagyon gratulál, meg minden, de ne örüljek annyira Facebookon, mert kezdőnek tűnök.

Komolyan szégyenkezni kell a sikereinken? Az ciki ha örül az ember? Ha büszke magára? Miközben a csapból is az folyik, hogy különleges vagy, senki nincs hozzád hasonló, küzdj az álmaidért, és egyéb közhelyek?!
Mástól is megkaptam, hogy jobb, ha nem teszem ki az Instagramra, hogy kiemeltek, mert akkor kikövetnek az emberek. Ugyanis erre aztán igazán senki nem kíváncsi. Szóval: E cikk megjelenésétől kezdve ki fogom tenni az összes eddigi fényképemet a kiemelésekről mind az Instára, mind pedig a Facebook oldalamra. #örömködjünk együtt, vagy kövess ki!

Konklúzió

Amint ezeket a sorokat írom, úgy gondolom, hogy nem feltétlenül árt, ha néha elszúrunk dolgokat, mert ezekből tanulunk. Ahelyett, hogy belefulladnánk a szégyenkezésbe saját hülyeségünk miatt, inkább gondoljuk át higgadtan az elmúlt időszak eseményeit és tanuljunk belőlük. Számomra mindenképpen hasznos volt ez a tapasztalás. Mindemellett remélem, hogy végre normális kerékvágásba kerül az életem, és a ruháim a bőröndből bekerülhetnek a szekrénybe. 

FELHíVÁS!
Posztolj ki olyasmit, aminek nagyon örültél a közelmúltban, és szívesen megolsztanád örömödet velem, és másokkal is. Instagramon használd ezt a hashtaget ---> #örömködjünk

Facebookon keres rá a Konstruktív oldalamra, ott találsz egy Index által kiemelt képet. Posztold alá az aktuális dolgot, aminek nagyon örülsz!

Tetszett a cikk? Küldd tovább, hátha egy barátod is szívesen elolvasná!

 A posztban látható képeket az https://unsplash.com-ról szedtem: Patrick Fore, Jessica Bristow, Hello I'm Nik